Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mahamandalesvár Paramhansz Szvámí Mahesvaránanda

 

Srí Alakhpurídzsí a Himalája fenséges és megközelíthetetlen hegyláncai között élő jógi, aki tanítványaival gyakran tartózkodott a Kedarnath és Badrinath között elterülő Siddha Dham kolostorban.

Az ő tanítványa volt Srí Devpurídzsí, az Isteni Mester, a jógik patrónusának, Sívának a megtestesülése, s így a pusztítva újjáteremtő, felszabadító erőt hordozza. Sri Devpuriji hosszú élete során keveset találkozott emberekkel, leginkább állatok társaságában rótta vándorútját.

Egy rövid ideig azonban a radzsasztáni Sikar körzetben levő Kélás községben telepedett le, és a község határában épített asramban (Sri Devapurisa Asram) tartott szatszangokat.

Több mint három év után azonban - emlékezetes utolsó tanításként megroppantva az asram mennyezetét és kígyókat küldve a falusiakra - tovább állt. A helybéliek közül csak kevesen értették meg, hogy mindez azért történt, mert csak a kellemes légkörért és a finom ételekért jártak a szatszangra és a jóga tanításait nem ültették át a gyakorlatba.

Devpurídzsí nagyszerű tanítványa volt Bhagvan Srí Díp Náráján Maháprabhudzsí, a Mindenség Világossága. Hosszú életéből közel száz évet töltött a Bari Khatu melletti asramjában, ahol szatszangjain gyönyörű énekek, bhadzsanok segítségével tanította a jóga egyetemes bölcsességét.

Legkiválóbb tanítványa, Paramhansz Szvámí Madhavánanda már fiatalon neki szentelte életét és mestere mellett töltött éveiről Lila Amrit című könyvében ír. A gyönyörű könyvben közvetlen hangon számol be Maháprabhudzsí életéről, tanításairól.

A legnagyobb tévedés a gurut hétköznapi embernek tekinteni. Lehet, hogy külső megjelenése olyan, mint a többi emberé, úgy jár, beszél és tevékenykedik, mint mi mindannyian, de valójában el sem tudjuk képzelni, ki ő tulajdonképpen. A guru nem kelt feltűnést és nem emeli fel a hangját, hogy jelezze, fontos mondanivalója van. A mi dolgunk, hogy mindig éberek legyünk, s rajtunk múlik, hogy bölcsességét és rejtett figyelmeztetéseit javunkra fordítsuk.

Maháprabhudzsí megígérte Madhavánandának, hogy testet ölt majd egy nagy lélek, aki a jóga és a Védánta ismeretét elviszi a bölcsesség után szomjazóknak. Ez a nagy lélek, nagy bölcs 1945-ben Rupavas Purohitan faluban, Radzsasztánban született meg és Szvámí Mahesvaránanda néven szerzett hírnevet az egész világon.

A küldetés

A fiatal Mangilal istenszerető lélek volt, s nagy tudású. Isten iránti elkötelezettsége hamar megmutatkozott. Iskolai tanulmányai egy idő után nem vonzották többé, egyre erősebben sürgette nagybátyját, Szvámí Madhavánandát, hogy avassa szerzetessé. Ám Madhavánanda - a család kérésére - előbb világi tudás felé akarta terelni a fiút. Autószerelő inasnak adta, majd egy kis üzletet nyitott és megbízta a vezetésével, végül egy gipszbányában helyezte el - ám Mangilal leveleiben mindig arról írt, hogy úgy érzi, nem a megfelelő helyen van. Amikor az idő megérett rá, Madhavánanda az asramjába hívta és látva eltökéltségét és elkötelezettségét, szvámívá, szerzetessé avatta, a Mahesvaránanda nevet adta neki, és intenzív gyakorlóprogramot írt elő tanítványának. Az ifjú szvámí naponta húsz órát gyakorolt, gyékényen aludt, csak tejet és gyümölcsöt fogyasztott. Divali napjának hajnalán, hat havi intenzív böjt és meditáció után kapta meg küldetését: hogy válogatás és különbségtétel nélkül tanítsa meg az arra szomjazóknak a jóga tudományát, és magasrendű módszereit.

Jóga a Mindennapi Életben

Az 1970-es évek legelején Szvámí Mahesvaránanda, Szvámídzsí Európába utazott és Bécsben telepedett le. Itt kezdte tanítani a jógát - és egyre jobban megismerte a modern világ problémáit, erényeit.

"Miután Európába érkeztem, minden gyakorlatot megpróbáltam átadni a velem gyakorlóknak, bár csak nagyon kevesen jártak rendszeresen a jógaóráimra. Akkor ráébredtem arra, hogy nem követek egy bizonyos rendszert, tehát elkezdtem ezen gondolkozni, erre a kérdésre koncentráltam. Mert, az igazat megvallva, négy évig csak harminc - negyven résztvevőm volt. Elkeseredett voltam, és megértettem, hogy hibákat követtem el. De milyen hibákat? Hamar megértettem mit rontottam el. Egyszerre próbáltam megtanítani nekik mindent, amit tudok.De lehet-e egy egyhónapos csecsemőt kenyérrel és dióval táplálni? A nyugaton élőknek van egy problémájuk. Ha látnak egy jógakönyvet, amelyik tele van szép, jóga ászanákat bemutató fényképekkel, akkor megérintik őket az ászanák és maguk is el szeretnék végezni azokat. Ilyen kérdésekkel fordulnak az oktatókhoz: Mennyi ideig fog tartani, amíg tökéletesen megtanulom? Mennyibe fog kerülni? Lehetne gyorsabban? Ez mind hiba. A jóga nem egy autó, vonat, vagy repülőgép ami arra jó, hogy elvigyen a célhoz. A jóga olyan valami, ami lassan fejlődik és egész hátralevő életedben veled lesz. A jóga, amiről én beszélek, belső békét, harmóniát és megértést ad. Ha csak az alakunkat szeretnénk formálni, fogyókúrázni akarunk vagy az izmainkat fejleszteni, az más kérdés." (Meetings with a Yogi: p. 13.)

Ezekkel a gondolatokkal hozta létre Szvámídzsí a Jóga a mindennapi életben rendszert, amelynek 8 szintre osztott gyakorlatait fokozatosan megtanulva a gyakorlók a kezdetektől fokozatosan jutnak el a haladók számára javasolt gyakorlatokig. A rendszert gyakorlók száma gyorsan növekedett, átlépte az országhatárokat. Ma már a Jóga a mindennapi életben rendszer követőit ugyanúgy megtalálhatjuk Ausztráliában mint Európában, az amerikai kontinensen vagy Indiában.

Szvámídzsí kívánsága, hogy tanítványai Maháprabhudzsí tanítását a Jóga a mindennapi életben tudományos módszereinek megismertetésével adják tovább, együttes erőfeszítéssel, odaadó és toleráns közös munkával, szeretettel és tisztelettel minden élőlény iránt.

Az OM Asram

1992-ben kezdte meg Szvámídzsí eddigi legnagyobb tervének megvalósítását: az indiai Jadan falu szomszédságában egy nagy kiterjedésű spirituális központ építését. Az OM Vishwa Deep Gurukul Swami Maheswarananda Ashram, Oktatási és Kutatóközpont több mint száz hektárnyi területen épül. A központ magában foglal - többek között - egy 108 szobából álló és a szanszkrit OM jelet formázó épületet (OM Asram), árvaházat, oktatási épületeket, meditációs termet. Az OM Asram alapkövét 1995-ben nagyszabású tűzszertartás és több száz európai tanítvány jelenlétében tették le.

Szvámídzsí minden évben hosszabb időt tölt Indiában, valamint világkörüli úton, amely során felkeresi a világ különböző részein élő tanítványait és az általuk működtetett jógaközpontokat. Hétvégi és néhány hetes kurzusokat tart, melyeken tanítványai és a Jóga a mindennapi életben rendszer gyakorlói találkozhatnak vele és egymással. Meghitt, spirituális családi körben emlékeznek meg a nevezetes ünnepekről, mint amilyen a guru napja (Gurupurnima) vagy annak a napnak az évfordulója amikor Sri Maháprabhudzsí elhagyta a testét (Mahaszamádhi).

Az emberiség békéjéért és spirituális fejlődéséért tett erőfeszítéseit többször elismerték (Horvátország Danica Rendjének kitüntetése, Jagadguru és Mahamandaleshwar címek), humanitárius munkája a gyakorlatban valósítja meg a jóga magasrendű eszméit.

Szvámídzsí figyelemmel kíséri és hathatósan segíti minden tanítványának személyes fejlődését. Sugárzó személyisége az isteni üzenet fényét hordozza mindenütt, s bárhol jár, e fény teljes természetességgel terjed.

Felhasznált irodalom

  • Paramhansa Swami Madhavananda: Lila Amrit, Sri Mahaprabhuji isteni élete, Diwali, Budapest, 1996
  • Paramhans Swami Maheshwarananda: Meetings with a Yogi, B. R. Publishing Corporation, Delhi, 1994